A szívtelen időt megfordítanám,
Hogy újra nálam legyél.
Hazudnám neked az élet dolgait,
Hogy semmitől se félj.
Hiszen mindent szabad,
Hogyha valakit szeretünk,
Felmentést ad a világ,
A véletlen téged
Egyedül könnyen bánthatott,
Nem nyílhat már a virág.
A hullámzó időt visszatartanám,
Ne gyűrűzzön tovább.
Szép lenne megint az együtt ébredés,
Jobban vigyáznék rád.
Hiszen mindent lehet,
Hogyha valakit szeretünk,
Elnézi úgyis a világ.
Most már tudom,
De egyedül kinek mondjam el?
Az égre írni ugye kár?
A szívtelen időt megfordítanám,
Hogy újra nálam legyél.
Emlékül
2011.01.31. 22:39 Berta77
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bekonaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr56073496
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
