Sziasztok Kedves Olvasóim!
Először is ezer bocsánat,hogy csak most mesélem el nektek a vasárnapi Zanzibar-koncertet,de nem igen volt időm rá,bár tartja a mondás,hogy jobb később,mint soha. 
Délelőtt idehaza családi összejövetel volt,majd délután a nagymamámmal,és nagynénékkel elindultunk,akik hazamentek.Taxival mentünk,nagynénémék a Nyugatinál,mi a mamával a Margit körúton szálltunk ki. A hó igencsak esett,épp azt gondoltam,hogy tavaly is micsoda havazás volt,mikor a Mozaik-klubba mentem Zanzibar-koncertre. 
Ennek majdnem egy éve,az volt az utolsó koncert Gabszival,s sajnos idén nemigen jutott lehetőségem Zanzibar-koncertre menni,de végre sikerült. 
Csillussal ¾ 7-re beszéltük meg a találkozót az Astoriai metróállomáshoz,majd Lillával 7-re a Fővám térhez. Onnét indultunk a Morrison's Közgáz Pub-ba,ahol olt a koncert. A bejáratnál jó néhány ismerős Zanzibar rajongóval Henivel,Evivel,Pityusszal,Gotival találkoztunk.Közben Laci meg Tami is odaért,így egy jókora csapat gyűlt fel estére. 
Miközben a zenekar hangolt,továbbfolytattam az alkoholláncomat,amit még idehaza kezdtem meg (2 kis Unicum,1 kis Garrone,vörösboros kóla). Tequillla Sunrise-t rendeltem, amiben volt Tequilla,illetve narancslé.Aztán ahogy gyűlt a nép a koncertre, mi is beorintetálódtunk a terembe,ahol az első sori rész hamar benépesült, az álló néhány lánnyal beszélgetésbe is elegeyedtem.
A koncert 9 óra után kezdődött. A dalok sorrendje a következő volt: Táncolunk,Nem vagyok tökéletes, Miért pont én?, Az igazi nevem, Las Vegas Fejjel megyek a falnak, Sidi gitárszólója,lehetek.....,Ádám keresi Évát Vágyom rád, Új napra ébredsz, Ha megtalálsz, Dobszóló,Nem szeretsz, Ilyen az élet, Szerelemről szó sem volt, Szólj már, Érintés.
Ahogy korábban is sirénkoztam/nyavalyogtammár itt a blogban is nektek,hogy idén nem voltam Zanzibar-koncerten. Már az Intrónál igen csak felfokozott hangulatban voltam,azt gondoltam,hogy Istenem,de rég hallottam már ezt 
,rendesen sikítoztam is az elején. Aztán a Nem vagyok tökéletes előtt rita be is köszönt nekem.Aztán sejtettem,hogy hogy pl a Las Vegas,mire Rita,hogy honnét tudom,holott egyéve nem voltam koncerten,majd én konferáltam fel a dal,bár Rita körülírása is nagyon egyértelmű volt a számomra.Igaz ami igaz,tényleg egy éve nem voltam,de a tombolás terén a régi voltam,vagyis kijött belőlem az állat.Volt fejrázás,ugrálás,éneklés üvöltés.....Időnként Pirivel közösen is tomboltunk,az Új napra ébredsznél az első sorban állók megfogták a melletük álló kezét,így sorfalat alkottunk ott.
Ahogy írtam az elősző bejegyzésemben,ekkor hallhattuk először az Ádám keresi Évát című új dalukat is.
Közben én is kaptam egy kis pohát Jaggert, Aminek az lett a sorsa hogy megittam,Rita kérdezte is,hogy mit iszok,csak úgy voltam vele,hogy nagyon szomjas voltam,s ilyenkor mindegy,hogy mi megy le a torkomon.
Sidi gitárszólója nagyon tetszett nekem ,meg Rita és Doni dobszólója is nagyon jól sikerült ,egy idő után ráztam is magam erre.
Egy szó mint száz,jó buli volt ,jókat tomboltam,bár nem éppen zökkenőmentes volt a tombolásom,mert kissé összevertem magam. 
Először a bal könyökömet,aztán fejrázás közben a fejemet vertem be kissé a színpad szélébe,aztán az Érintésnél volt egy rossz ugrásom,aminek következtében fájt is a jobb bokám,tán megrántottam (most is fáj egy kicsit,szerencsére valamelyest javulófélben van,de még nem tudok fáramászni).
Koncert után Csilla anyukájábal hazament,mi még Lillával vártunk,ő szeretett volna 1-2 dedikálást beszerezni.Doni gyorsan elment,de arra volt lehetőség,hogy egy pár dedikálást kiosszon.Ritával is találkoztam,aki most is ugyanolyan aranyos volt,mint eddig,pusziváltás is volt köztünk.
Gyikszivel is találkoztam,akivel szintén volt pusziváltás!
Közben egy idegen csávó odajött,puszit adott,majd bemutatkozott,majd mondta,hogy őt öleléssel szokták köszönni ,mire mondtam,hogy nálam ez nem szokás,aztán elment.Közben Mikivel is tudtam egy pár szótváltani,aki szintén nagyon aranyos volt ,majd Sidivel is találkoztam,akivel szintén tudtam egy pár szót váltani,pusziváltás is volt köztünk.
Aztán Lillával elindultunk,hogy elérjük az utolsó metrót,közben mesélte,hogy hozzá is odajött ez a csávó,de ő is elhajtotta a vérbe.A villamost lekéstük,így szinte szaladtunk a Kálvin térig,én is futottam,ahogy bírtam a fájós bokámmal. A metrón elkezdtünk énekelni.Egy biztonsági őr ránk is szólt,hogy egy kicsit finomabban,ez nem az X-Faktor! Nyugatinál búcsút is vettünk egymástól (Lilla továbbment a metróval). A 6-os villamoson is az X-Fatktor volt a téma,legalább is két utas erről beszélgettek.
Ahogy felértem a mamához ecetes borogatást tettem a bokámra.A bokám jobb is,tegnap meg az izomláztól alig bírtam megmozdulni,szinte mindenem fájt tetőtől talpig.
Mindenesetre nagyon jó volt a koncert,nagyon jó volt újra látni Zanziékat ,s ami nagyon jól esett,hogy nem felejtettek el engem.Annyi bizonyossá vált,hogy sűrűbben kell(ene) Zanzibar-koncertre járnom,remélem,hogy legközelebbi találkozóig nem egy év,hanem kevesebb idő fog eltelni,ahogy ezt kedvenceimnek is mondtam.
