A téli-nyári időátállítás miatt a szervezet belső órája kieshet a ritmusból, ami koncentrációs és alvási zavarokhoz, illetve fáradtsághoz vezethet - de nem mindenkinél.
Horst-Werner Korf, a Frankfurti Egyetem professzora szerint az emberek az órák átállítását az alvás és ébrenlét egyéni ciklusának - kronotípusuknak - megfelelően különbözőképpen élik meg.
Kifejtette, hogy az időátállítás előidézheti a koncentrációképesség zavarait, reggelente pedig fokozott álmosságot okozhat. Egyes felmérések kimutatták, hogy az órák átállítását követő hétfőn általában megsokszorozódik a közlekedési balesetek száma. A testre kifejtett hatások vegetatív zavarokhoz vezethetnek, például a pulzus és a vérnyomás megváltozásához.
Az emberi belső óra nagyon érzékeny, mivel befolyásolják a külvilágból érkező ingerek is. A legfontosabb tényező a sötétség és világosság napi váltakozása: az információt a szem ideghártyája "táplálja be" a belső órába. Az alapkutatásokból már kiderült, hogy ez az óra nagyon sok testfunkció működésére kihat: nemcsak az alvás-ébrenlét váltakozását és a koncentrációs képességet, hanem a máj anyagcseréjét, a vérnyomást, a pulzust, a testhőmérsékletet és valószínűleg a sejtosztódást, a sejtciklust is befolyásolja.
Korf szerint az emberi szervezet általában hamar hozzászokik az órák átállítása miatti változásokhoz. Általában elég néhány nap, ám szélsőséges esetekben akár két-három hétre is szükség lehet.
Bár nincsenek tudományosan meglapozott vizsgálatok arra vonatkozóan, hogy az idős embereket érzékenyebben érinti-e az átállítás, az mindenesetre általános igazság, hogy az ő belső órájuk sokkal fogékonyabb a zavaró ingerekre. Ezért is lép fel időskorban nagyon gyakran alvászavar.
Az órák átállításától függetlenül is tavasszal gyakran jelentkező fáradtság és levertség ellen a professzor a testmozgást javasolja. Fontos azonban, hogy ne mesterséges fényű fitneszteremben, hanem a szabadban sportoljunk.
