Zanzicrystal

Üres a bár, bár tele a polca,
Zárnának már, hisz ütött az óra.
Csak o van itt, aki rég ide jár,
Ezüst láncán lóg egy gitár.

Mesélne még, de úgy érzi, untat,
Egy whisky elég, idézni a múltat.
Mennyi dal volt, mit játszott o,
Mennyi eldobott nő és pengető.

Nem szólnak a húrok nagyon rég,
Nem szól a dal, a tuz rég nem ég,
Csend van, ez fájó nyugalom,
Nem dörög az ég.
Nem szólnak ahúrok nagyon rég
Nem vág a fény a színpad sötét
Új nevek a régi falakon mások a zenék


Zajos a bár, egy zenekar játszik,
Füst és homály, valaki hiányzik.
Hátraszól egy pultosno,
Itt egy elhagyott pengeto.

Hazatalál, üzenet nincsen,
Öreg gitár, benne van minden,
A sarokban áll, és a társa a por,
Kezek nem járják ot annyiszor.

Nem szólnak .....

Nem szólnak a húrok nagyon rég,
Nem vág a fény, a színpad sötét,
Új nevek a régi falakon,
Mások a zenék.

Suvít a szél, fagyos az ablak,
Megint egy tél, megint egy új nap,
Semmi nincs, ami jót hozhat,
És csak fogy az ido, az ido.

Nem szólnak .....

Nem szólnak a húrok nagyon rég,
Nem vág a fény, a színpad sötét,
Új nevek a régi falakon,
Mások a zenék.