Sziasztok!

A legújabb pesti est különszámában találtam egy írást,ami szerintem elég tanulságos,gondoltam megosztom veletek.

Gyakran rugdosom magam előtt a képzeletbeli kavicsot,s azon gondolkodom,hogy vajon mit is kívánnék,ha valaki hozzám dobná azt a bizonyos pöttyös labdát......
Hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem jut hirtelen semmi sem  az eszembe. Például igencsak tetszetős lenne felnézni a napsugaras égboltra,pálmafákat és a tengert kémlelni egész nap,vagy egy  mutatós sportautóval beállni esténként a garázsba. Tudom,anyagias gondolatok ezek,s ha nagyon magamba nézek,akkor van valami, ami sokkal jobban hiányzik ebből az életből,az őszinteség.....
Ha ez a dolog nem hiányozna a mindennapok nagy részéből,akkor talán az előbbi kívánságok is másképpen hangzanának.

De mit is jelent ez a szó?Hát, jó sok mindent. Nem vagyok sem esztéta,sem pedig filozófus ahhoz,hogy ezt megválaszoljam.De tudom,hogy számomra mit jelent.

Az őszinteségnek-mint szinte mindennek a világon- van egy mostohatestvére, a hazugság.Ez atestvér lehet jó,akár gonosz.
Az igazmondás velünk született tulajdonság, amik az évek, a felnőtté válás és maga a társadalom gyakran szép lassan kiöl belőlünk.Ha egy kisgyermek valakire azt mondja,hogy csúnya,mosolygunk rajta,idősebb korunkban azonban ugyanerre az emberre már nem mondjuk ugyanezt, helyette inkább bókolunk neki, hogy ne okozzunk fájdalmat a lelkében.Kegyes hazugság, de a legnagyobb problémát az okozza,ha magunkkal szemben nem vagyunk őszinték. A félelem nem engedi,hogy kimondjuk azokat a dolgokat,amik bennünk rejlenek. A félelmet kell először kiölnünk magunkból,ha őszinte életet akarunk élni.

Gondoljunk csak bele.Őszinték nem csak akkor lehetünk,ha mindig igazat mondunk.Már-már elcsépeltnek hangzik,hogy az emberek közti kommunikáció leghitelesebb része a nonverbális, mégis örökérvényű.
Ne merjük felvenni kedvenc pulcsinkat,mert  a többiek szerint már "kiment a divatból?Gykran figyelem az embereket,amikor elmennek szórakozni. Sok-sok "díszítőelemmel" magukon,hogy a legfrissebb trendeknek megfeleljenek,és ha elég szemfülesek vagyunk,észrevehetjük,hogy sokaknak merevség van a mozdulatainban.Nem érzik magukat kényelmesen az adott szettben, így nem tudnak felszabadultan viselkedni.Kérdezem,megéri ez?
Nem tudom,de szerintem itt néha valami nagyon nem stimmel.

Miért ne mernénk nem csak szavakban,hanem tettekben is őszinték lenni?!
Akkor mosolyogni,amikor jólesik,akkor sírni,amikor kikívánkozik belőlünk, vagy egyszerűen csak felszabadultan jól érezni magunkat.

Szerintem megér egy misét a dolog.
Nincs más dolgunk,mint megrázni magunkat és meghívni az említett mostohatestvért egy korsó sörre!

Őszintén remélem,hogy tetszett nektek is eme írás,s várom véleményeiteket ezzel kapcsolatban a kommentek rovatban!