Elveszett néhány év,
De végig kísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
Vajon hogy néz most rám, Vajon hogy néz most rám?
S a zongorán újra szól egy dal,
Hogy hangszerbe zárt szívem él!
Tartozom még egy álommal,
s hangom után talán megfordul a szél.
A hétköznap álarcát
hagytam, hogy végleg rám rakják.
Kilépek az ajtón hát,
ez egy roskadó ház,
S Te a fényben ott vársz.
S a zongorán újra szól egy dal,
S hangom után talán megfordul a szél, s fény gyúl mindenhol!
S a zongorán újra szól egy dal,
Egy hangszerbe zárt szívem él!
De tartozom még egy álommal,
S hangom után talán megfordul a szél.
Elveszett néhány év,
De végigkísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
ugye büszke most Rám?
Ugye büszke vagy Rám?
Hangokba zárva
2011.02.10. 23:02 Berta77
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bekonaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr816073491
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
