Sziasztok Kedves Olvasók!
Na újra itthon vagyok.
Ahogy ígértem tartok nektek egy rövid beszámolót a nyaralásomról.
Vasárnap reggel 5 órakor indultunk el otthonról.
Még itt Magyarországon az autópályán egy busz leszaladt az útról,így el volt ott terelve a forgalom azon a szakaszon. Letenyénél léptük át a határt. Nagyjából autópályán mentünk végig,ahol volt egy jó pár alagút,a leghosszabb alagút a Mala Kapela,ami 5790 m hosszú volt,majd jött egy szerpentines szakasz,ami nagyon félelmetes volt,nekem is halálfélelmem volt azon a részen. 
Úgy képzeljétek el,hogy ami messziről bokornak tűnt,az valójában a fának a teteje volt.
Majd Jablanac városkánál kompra szálltunk,hiszen az vitt át a szigetre. Elvilekben van menetrendje a kompnak,de nem foglalkoztak vele,ahogy megtelt autóval rögtön indult is át. Én jó néhány képet igyekeztem készíteni a kompról,mert nagyon szép volt maga az út is. Ahogy kiszálltunk a kompból visszafele azt láttuk,hogy kilométeres sorok várnak a komphoz,így előre láttuk sorsunkat hazafelé.
Délután ½ 2 után értünk oda kempinghez,ahol a lakókocsit béreltük. Ahol voltunk, az jóformán magyar légió volt. Mellettünk is magyarok voltak,akiket nagyon szimpatikusnak találtunk,de ők már másnap utaztak haza. Másnap egy romániai magyarokból álló csapat érkezett oda,akik kissé hangosak voltak,de nagyon jó fejek. A társaságban volt egy ikerfiú testvérpár,ők rendőrök (azt nevettük,hogy jól meghülyíthetik a bűnözőt,mert hát azt hiszi,hogy elengedik,s ott a másik). 
Első estéjükön jókora zajt csaptak,mert mindenfélét játszottak, aktivityztek,majd kaptak olyan feladatok,hogy be kellett menniük a pékségbe (ami velünk szembe található), búvárfelszerelésben. Négyen át is mentek,ami zárva volt már, be is zörögtek,majd bementek, aztán az eladóval fényképezkedtek,s mindehhez volt két percük. Mi meg ott röhögtünk. Aztán meg olyan volt,hogy el kellett mindenkinek mondaniuk egy bővített német mondatot. Én éppen kint ültem a lakókocsi előtt,ugyanis a naplómba foglaltam össze a nap eseményeit,s az egyik srác átjött segítségét,nagy nehezen össze eszkábáltam egy német bővített mondatot.
Ott is volt vízicsúszda,amit ki is próbáltam,még a kamikázé csúszdán is lecsúsztam.
Volt ott egy érdekes madárfaj, nem tudom hogy hívják,de esténként lehetett őket hallani,olyan hangjuk volt,mintha fütyülnének.
Addig tök jó időnk volt,aztán egyik éjjel hatalmas zuhé volt. Ott milyen kegyetlenül dörög az ég,gyerekek szabályosan féltem,ott lehetett igazán megtudni,mi az hogy mennydörgés.
Egyébként nagyon jó időnk volt végig,bár ezt követően folyamatosan fújt a szél. Tegnap esére egy kicsit elcsendesedett a szél,de éjjel megint volt egy jókora szélvihar.
Egyik délelőtt bementünk Rab városba is nézelődni,de nem sok minden volt ott. Délután meg a tengerre mentünk ki,jókora hullámok voltak,amikkel matraccal is, meg anélkül is küzdöttem. Jókora sómennyiséget nyeltem be,úgyhogy akkor úgy voltam,hogy ha hazajövök, csak édeset fogok enni.
Esténként jókat sétáltam a nyaralófaluban meg a tengerparton is,nézegettem a bazárok kínálatát is.
Fényképezgettem rendesen is,majd rakok fel képeket a fotósoldalamra,hogy ti is megnézhessétek.
Rengeteg német volt ott,s némelyik azt hiszi,hogy övéké a világ. Ma reggel is a pékség nem nyitott ki időben,egy férfi (persze német volt) már az ablakot,hogy miért nem nyit ki,majd elment,aztán visszajött,s kiverte a balhét. Pedig eddig úgy örültem,hogy itt nincs annyi idegbeteg ember,mint Magyarországon. Nem a horvátokkal volt kifogásom, ők nagyon kedvesek és aranyosak voltak,csak a németek egy része játszotta ott az eszét.
Na de mennyi állat volt. Első pár napban volt egy macska,aki mindig ellátogatott hozzánk,mikor odajött egy másik macska,szabályosan bunyóztak is egymással,mondván a mi részünk az ő területe.
Kutya is sok volt, magyarok hozták magukkal a kutyáikkal. A mögöttünk lakóknak volt két spániele, az egyik át is jött hozzánk,gazdája utána,aki nem győzött elnézést kérni a kutyája miatt. Na de nagyon aranyos kutya volt.
Ma 8 után indultunk el, már csak azért is,mert ki tudja mennyit kell a kompnál várni, hallottunk olyan rémhíreket,hogy akár 4-5 órát is kell ott várnunk. Szerencsére ez nem így volt,de pont előttünk telt meg a komp,így mi csak az utána következő komppal tudtunk elmenni.
Iszonyú szél volt a tengeren,csak úgy porzott a víz. Én azért kimerészkedtem a komp fedélzetére, s ott próbáltam fényképezni,de úgy kellett fognom a gépet,mert különben a szél kitépte volna a kezemből a gépet 
. Majd megint a „jó kis” szerpentines rész következett,utána már majdnem végig autópályákon jöttünk. Zágráb mellett álltunk meg kajálni,meg meginni egy kávét. Rengeteg magyar volt a parkolóban,s véletlen hallottuk,hogy csak szakaszosan engedik át a népet a határnál. Kellett is ott várnunk. Horvát részen csak megnézték az útlevelünket,míg a magyar elkérte apu forgalmiját ,majd megkérdezte,hogy vásároltunk-e valamit,mire mi,hogy nem,aztán továbbengedett minket. Délután 4 után már itthon is voltunk.
Nagyon jó volt,csak hamar elszaladt ez az egy hét, szívem szerint ott maradtam volna még egy hétig.
