Sziasztok!

A zene.hu weboldalon találtam ezt a cikket,gondoltam,megosztom veletek,hogy gabszi miként mutatja be az Őrangyal albumot.

Rockabili: Lendületes lemeznyitó nóta, talán az utolsó volt, amit összeraktunk, s amikor kész lett, egyértelmű volt, hogy ezzel kezdjünk. Csak a címe "rockabili", inkább egyszerűen dögös rock'n'roll, bár Rita azért a „lalalalá”-val hozza az ötvenes éveket. A stílusokkal való játszadozás -zanzibaros módon - egyébként az egész lemezre jellemző.

Valami kell: Amikor otthon elkezdtem írogatni a dalt, szinte balladának tűnt, aztán a próbák alatt szépen bekeményedett, kis túlzással szinte modern metal lassú lett belőle. Az egyik gitár H-ra is lett hangolva.:)A szöveget egy depresszívebb pillanatomban szültem, később persze jobb kedvre derültem.:).

Távol a boldogságtól: A dal írásakor a hetvenes évek táncdalfesztiváljai jártak a fejemben, aminek hangulatához nagyon illő szöveget írt Doni. A retro hangulatú harmóniamenethez "szögelős" dob, s igazi rajzfilm-zene gitárszóló társul, amit a dal végén egy kis vendéglátó bossanovával spékelünk meg. Jazz Zanzi módra. Vicces.

Egyszer majd: Mondhatnám, hogy tipikus Zanzibar ballada, de nem mondom, mert nem az. Az eddigi Zanzi lassúkhoz képest hiányzik belőle a sok tőlünk megszokott hatásnövelő elem: a szintik, a vonósok, a nyolc vokálsáv, a "lobog a hajam a hegytetőn" gitárszóló. Ez csak egy szép dal, ami tetszik nekünk.

Normális vagyok: Nagyon vicces szöveget írt Sidi azokról a rajongóinkról akik néha túlzásokba esnek velünk kapcsolatban, s néha tényleg eszementnek tűnnek. Persze bírjuk őket, csak néha nem tudjuk, hogy nevessünk vagy sírjunk, ha megjelennek valahol. Igazi punk-nóta ragás verzével.

Las Vegas: Ismét vicces Sidi szöveg, melynek témája az "én örökké sztár leszek feeling".A dal zenei megoldásaiban itt-ott a hatvanas éveket idézi, persze azért mai megszólalással. Már itthon játszogatva slágeresnek tűnt a dal, igazi fülbemászó dallamal bír.Reméljük tetszeni fog a Zanzi közönségnek.

Jönnek újak: Mikinek, a zenekar basszusgitárosának egy nagyon szép balladája ez a dal, Rita egyik kedvence. Szépen csilingelnek a tiszta visszafogott gitárok, az egyébként monoton dob-basszus játék tökéletesen támasztja alá Rita kifejező énekét.

Nem fáj: Ismét lehangolt gitárok jönnek, zeppelines riffel, grunge-os énektémával, elmebeteg középrésszel. A lemez legkeményebb dala ez. Súlyos és sötét. Amikor valaki azt mondja, hogy nem fáj, pedig igen. Imádom ezt a dobsoundot.

Nem tudom ki vagy: Ennek a dalnak az itthon készült változata már-már drum'n'bass-es volt, aztán persze a próbateremben szépen kialakult a rockos íz. A dal énektémájának kitalálásában Rita is segített, Doni pedig nagyon jó kis szöveget írt. A visítós szóló után egy 5000 forintos gyerekgitárt pengetek, ami olyan jól sikerült, hogy a kedvenc részem lett a lemezen.

Előre nézek: Az első Rita szöveg a Zanzibar történetében, ráadásul jól is sikerült. A zene és szöveg hangulata nagyon egyben van, igazi "hallgatnivaló" a zenekarunktól nem megszokott módon komplex középrész. Szólókat ritkán írok meg előre, - inkább improvizálok - de ezt most igen. A harmóniák komolysága ezt kívánta. A Sidi Les Paul-ja is gyönyörűen sír a dal közepén és végén.

Megtörténhet: Egyszerű tökös riff, újabb agyament swingelős C-rész s a második Rita szöveg.

Őrangyal: A lemez címadó dala, egyben az együttes nagy kedvence. Három-négy tiszta gitársávra kappanhangon feldúdoltam az énektémát, s a harmóniamenet hangulata s a kappanhang úgy megfogta Donit, hogy írt rá egy zseniális szöveget. Egy őrangyal dala ez, egyes szám első személyben. Az elején dark a basszus, Rita nagyot énekel, a végeszóló kicsit old-school, de hát mi ilyenek vagyunk. A lemezzáró gitársípolástól pedig kész vagyok.