Nőnap volt, vagy utcabál a körúton,
egy kávé-flippre meghívtam, ha jól tudom.
Tánc volt és egy kis alkohol.
Séta közben elénk jött a Népliget,
így történt, hogy padba véstünk két szívet,
csókról dalolt egy kis Szokol.
Ez a subidubi május,
csuda ravasz egy mágus,
rájött egy vélelem,
hogy szívem védtelen.
Ez a subidubi május,
tavaszi szerelem árus,
hogy mit tett énvelem,
nem illik értenem.
Gyöngyvirágtól lombhullásig vártam őt,
de mint a kámfor, úgy eltűnt még nyár előtt.
Volt-nincs, elszállt a bűvölet.
Volt előtte, lesz utána más bolond,
ki azt hiszi, egy csókjáért majd száz tolong.
Nálunk most már csak hű jöhet.
Ez a subidubi május,
csuda ravasz egy mágus,
rávett egy éjjelen,
úgy kellett énnekem!
Ez a subidubi május,
tavaszi szerelem árus,
szép volt az éj vele,
aztán csak ég vele!
A zsebkendőmre csomót tettem, így esett,
hogy nem felejtettem nála a szívemet,
és álmomban, ha visszajár a Népliget,
csak rákacsintok, s megmosolygok két szívet.
Ez a subidubi május,
csuda ravasz egy mágus,
hogy mit tett énvelem?
Úgy kellett énnekem!
Ez a subidubi május,
tavaszi szerelem árus,
én mégsem szégyellem,
talán mert szép nekem.
Lá-lá-lá-lá-lá, lá-lá,
lá-lá-lá-lá-lá, lá-lá.
Én mégsem szégyellem,
talán mert szép nekem.
(Subidubi-dubi, subidubi-dubi,
subidubi-dubi, subidubi-dubi...)
